A legendás elemekkel átszőtt hagyomány szerint i. e. 600 körül élhetett, frígiai rabszolga volt, és felszabadulása után vándor mesemondóként élt. Hamarosan közéleti tekintélyre tett szert, és részt vállalt Szamosz politikai életéből. Később eljutott Delphoiba, ahol összeütközésbe került a kapzsi lakosokkal (vagy egy másik verzió szerint a papokkal), s ezért a szentély megrablásának ürügyén megölték. Aiszóposz nem gyermekek számára írta erőteljes társadalom-bírálatot kifejező állatmeséit, ámde már korán bekerültek a grammatikai és rétori iskolák tananyagába; általános ismeretük az i. e. V. sz. óta kimutatható. Eredetiben vagy különböző átdolgozások formájában moralizáló jellegük miatt máig megtartották helyüket az iskolai oktatásban is.
A felszabadított rabszolga a meseirodalom egyik legnagyobb alakja, az állatmese műfajának továbbvivője, a művészi, rövid, csattanóra kiélezett forma kidolgozója (fabula). Meséinek szereplői állatok és szegény emberek, állásfoglalásuk a szegények és gyengék igazságának védelme. A neki tulajdonított ún. ezópusi mesék, jórészt latin fordításokon keresztül az egész világirodalom kincsévé váltak. Legtöbbjük állatok alakjában figuráz ki emberi gyengeségeket, bűnöket és társadalmi visszásságokat. Művei gyűjteményes munkákban maradtak fenn, leginkább az Aiszópos-regényben.
Meséit fordította, vagy átdolgozott formában írta többek között: Phaedrus, Jean de La Fontaine, Heltai Gáspár, Sarkady János.
Meséit fordította, vagy átdolgozott formában írta többek között: Phaedrus, Jean de La Fontaine, Heltai Gáspár, Sarkady János.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése