Mikor az első hó lehullott, azt kérdezték tőle a szállongó hópelyhek:
- Nem érzed, hogy hideggé válik a szíved, mikor elfelejtkezel róla?
A patak jégtakarója azt kérdezte:
- Nem félsz attól, hogy elveszíted?
A zúzmara azt kérdezte:
- Mi lesz veled, ha elveszíted?
A fiú kezére ültette a szállingózó hópelyheket, és ezt válaszolta. Válaszul ezt kérdezte:
- Miért veszíteném el őt?
A zúzmara azt felelte:
- Mert kevés benned a szerelem.
A jégtakaró ezt válaszolta:
- Mert túlságosan hideg vagy.
A fiú végighallgatta a tél gyermekeinek a beszédét, és mosolyogni kezdett. Szomorúan és egykedvűen. Majd azt mondta a tél gyermekeinek:
- Lehet, hogy elveszítem. De nem azért, mert néha nem gondolok reá. Nem azért, mert hideg a szívem. Hanem azért, mert amikor mellette vagyok, erős bódulással kívánom őt, és ezt nem titkolom el előle. Azért fogom elveszíteni őt, mert a közelségében nagyon szeretem.
A tél nem értette meg a fiút.
Ezt a mesét az őszinteség meséjének is el lehetne nevezni.
El lehetne nevezni az őszinteség tragédiájának is.
PR: 
LD: 
I: 
Rank: 
C: 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése