Meglátta a hosszú farkú mókuska.
- Enyém a mogyoró, senki másé!
Ugrik egyet, ugrik kettőt, ott terem a kettős-mogyoró mellett. Nyelvét nyújtogatja:
- De jó lesz a mogyorócska!
- Jó ám annak, aki megeszi!
Hát, uramfia! - éppen ott a mogyorócskák felett mozog egy másik mókuska.
Ebből nem lesz jó dolog. - Haragszik már ami mókuskánk is. Borzolgatja szőrét s felszól nagy mérgesen.
- Én eszem azt meg, nem más!
- Majd megmutatom, hogy ki.
- Én előre kiválasztottam.
- Én már tegnap is erre jártam!
- Nem beszélek vele sokat, elkapom előle - gondolta mind a kettő.
Egyik is ugrott, a másik is ugrott... reccs!... leszakadt a gallyacska, lehullott róla a kettős mogyorócska.
Leshettek most már utána irigy mókuskák. Arra járt a sündisznócska, felkapta a mogyorócskát, hej! de elszaladt vele!
Így jár, aki irigykedik, testvérrel nem osztozkodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése