Gyermek: Pillangócska, engedd, hogy megfogjalak.
Pillangó: Miért fognál meg gyermek?
Gyermek: Olyan szép szárnyadnak ragyogása, csudálatos színeit szeretném közelebbről megszemlélni.
Pillangó: Hajolj fölém, gyermek és nézz meg jól. Ami szép van rajtam, Isten adománya, az ő remekét csudálod, amikor bennem gyönyörködsz, de azért ne kívánj megfogni.
Gyermek: Szelíden foglak meg, üveg alá teszlek, szobámban mindig gyönyörködhetem benned.
Pillangó: De előbb átszúrod szívemet, megölsz, mielőtt megöregedhettem volna, kis idő teltével megfakul szárnyam színes ragyogása s te rám sem nézel többet. Hiszed, gyermek, hogy ezért teremtett engem a jó Isten?
Gyermek: Igazad van, szívtelen volnék, ha bántanálak. Szállj te csak tovább is virágról virágra, amint a jó Isten azt elrendelte. Én megelégszem azzal, hogy gyönyörködhetem benned messziről, hímesszárnyú pillangócska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése