A hajfürtök körülfonták az arcát, és egészen a szívéig értek. A fiú úgy érezte, hogy úszik a hajtengerben, és partot ér. Beletéved hatalmas rengetegbe, és a fák is mind hajszálak. És hajszálak a távolból idecsillanó patakok is, a napból szétáradó sugarak is, és ő nem keresi a kivezetőutakat a hajerdőből, hanem végigfekszik a fák alatt, és betakarja magát selymes, kábító illatú, puha, meleg hajszálakkal.
2010. november 5., péntek
A hajszálak meséje
A fiú szerette, ha beletemethette a fejét a leány kibontott, selymes hajába. Szerette csókolgatni a hajszálakat, mert a hajszálka megsimogatták az ajakát. Néha lehunyta a szemét, és akkor úgy érezte, mintha az egész élete reá súlyosodnék arra a pillanatra, és az a pillanat mégis könnyű, mint a napban megcsillanó hajszál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése