2010. november 5., péntek

Az őszinteség meséje

A leány jobban szerette volna a fiút, ha nem lett volna bizonyos a fiú szerelmében. A fiú néha azért szerette olyan nagyon a leányt, mert nem hitt a szerelmében.
            A leány azt mondta önmagának:
            Ma megmondanám, hogy szeretem, és odaadnám az ajkamat, hogy megcsókolja: kihűtném a szerelmét.
            A fiú azt mondta önmagának:
            Talán jobban szeretne, ha eltitkolnám a magam szerelmét. Talán jobban kívánna, ha nem mutatnám, hogy én is kívánom őt. De nem tehetem, hogy eltitkolja, nem tehettem, hogy ne mutassam, mert ez méltatlan volna a szerelememhez.
            És a fiú ezután is hiába kérdezte: Szeretsz-e?
            A leány azután sem mondta neki: Szeretlek!
            Nem adta a fiúnak a lelkét. Nem mutatta meg a fiúnak a lelkét. Mert nem érezte, hogy mögöttük az elválás settenkedik. Nem érezte, hogy így nem kapcsolódhatnak a lelkeik egymásba, és könnyű vihar szétsodorhatja őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése