2010. november 5., péntek

Jézuska és a Kalifa meséje

Bidd kalifa már nagyon régen rosszul érezte magát libanoni cédrusból épített karcsú palotájában. Pedig minden kényelme meg volt benne és felesége, a fiatal Fatime, Bagdad legszebb asszonya volt.
            Elégedetlenségének az volt az oka, hogy ő nem értette meg Fatime gondolkodását, Fatime viszont az ő dolgait kicsinyelte le. Sohasem értették meg egymást s így mindig veszekedtek.
            Egy szép nyári napon történt, épen Fatime születés napja volt, amikor Bidd nagy virágbokrétával lepte meg fiatal feleségét. Fatime nagyon boldog volt. Biddnak jól esett felesége öröme és hozzálépett, hogy megcsókolja örömtől sugárzó arcát. De véletlenül felesége hossz uszályára lépett, a mi azonnal elszakadt. Ezzel ívége volt a boldogságnak. Fatime haragosan ellökte magától Biddot, aki erre nagy haragra lobbant és kitépte felesége kezéből a bokrétát. A földre dobta és lábbal tiporta. Fatime sírt, Bidd pedig legsebesebb paripájára pattant és elvágtatott messze, messze, a Tiberiás tó szelíd vidékére. Letért a tó partjáról és a hegyek erdeiben keresett csillapító balzsamot lobogó haragjára. Egy fordulónál egyszerre csak csodálatos dolog tárult elébe: A kis Jézuska egy kidűlt fa törzsén ült és búzaszemet hintett a köréje gyűlt madárkáknak. Az erdő vidám dalosai csattogva énekeltek és Jézuska kezét, arcát, ruháját csókolgatták örömükben.
            Bidd azt hitte, hogy Jézuska varázsló fiú és boldoggá fogja varázsolni őt. Hozzá ment és megkérdezte:
            - Ki vagy te, varázsló gyermek?
            - Názáretből Jézuska vagyok, de nem ismerem a varázslást.
            - Ha nem vagy varázsló, miért csókolnak a madarak, ládd, tőlem félnek, mert mind elrepülnek.
            - A madarak szeretnek engem, mert én is szeretem őket. Gyöngéd vagyok hozzájuk és megértem panaszaikat. De a te szívedben türelmetlenség és harag lakik, ezért félnek tőled. Én boldog vagyok de te nem lehetsz az, amíg nem tanulod meg a gyöngédséget, türelmet és megértést.
            Bidd szívébe kigyúlt a boldogság utáni vágy és rajongva kérte Jézuskát:
            - Vezess engem oda, Názáretből Jézuska, ahol te tanultad a gyöngédséget, türelmet és megértést, mert én nem tudom, hogy mi az, pedig nagyon boldog akarok lenni.
            Jézuska készséggel teljesítette a kérését és haza vezette Biddot a szülei házába.
            - Látod ezt a kicsiny házat, idegen? Én mindent ebben tanultam. Állj ide az ablakhoz és figyeld meg, hogy mi történik odabent, amit látsz, azt zárd szívedbe és boldog leszel.
            Bidd figyelmesen nézett be. József éppen gyalult és Mária friss fügét mosott egy edényben. József nem látta a háta mögött szorgoskodó Máriát és úgy fordította meg a fáját, hogy pozdorjává törte vele Mária edényét. A víz az egész szobában szétfolyt és a fügék mindenfelé elgurultak.
            - De József, mit csináltál? - kérdezte megijedve Mária. József meglepődve a történtek miatt, Máriához ment és így szólt:
            - Nem láttalak, jó Mária. Véletlenül okoztam kárt, ne neheztelj érte rám. - Ezzel megcsókolta Mária homlokát és segített összeszedni a szétgurult fügéket. Amikor minden rendben volt, Mária is megcsókolta József homlokát és megköszönte szépen a segitséget. Aztán mind a ketten békességgel tovább folytatták munkáikat és nagyon szerették egymást.
            Bidd csodálkozott Józsefék gyöngédségén, türelmén és megértésén és azt mondta Jézuskának: - Most már tudom, mi a boldogság titka.
            Elbúcsúzott Jézuskától. Kiment a hegyek közé és ő is búzaszemmel vendégelte meg a madárkákat. Azok örömmel fogadták. Vig dalt énekeltek neki és csókolgatták kezét arcát és ruháját. Ezután nagy virágbokrétát szedett és sebes paripáján hazarepült Bagdadba. Boldogságot vitt karcsú libanoni cédrusból épített palotájába. Fatime éppen aranyhalait nézegette, hogy milyen boldogan sütkéreznek a leáldozó nap utolsó sugaraiban. Szomorú szívvel, könnyező szemmel gondolt haragos férjére, mert nagyon szerette. És éppen akkor lépett be Biád a gyönyörű galileai bokrétával.
            - Hol voltál, Bidd? - kérdezte Fatime.
            - A boldogság földjén jártam és elhoztam drága melegét a palotánkba.
            - Nem értelek, Bidd.
            - Majd megértesz. Vedd ezt a bokrétát cserébe a másikért amit reggel eltiportam és bocsásd meg hirtelen haragomat. Én mindig jó akarok lenni hozzád, Fatime.
            - Bidd, most már értelek. Bocsásd meg te is, hogy haragudtam, amikor véletlenül uszályomra léptél. Én sohasem fogok rád haragudni.
            Boldogan tértek éji nyugalomra és azt mondja róluk a hir, hogy soha még olyan boldog pár nem élt Bagdadban, mint Bidd kalifa és szépséges felesége, Fatime.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése