A gyerekek fát ültettek a parkban. Még kicsi volt a fa. Gyökeret eresztett, és nőni kezdett. Már négy ága volt teli levéllel.
Egy fiú elment mellette, leszakított egy levelet, összegyűrte és eldobta.
„Miért szakítottam le? - gondolta. De aztán megnyugodott. - Van a fának sok levele."
Arra ment egy másik fiú, letört egy ágat. Így gondolkodott: „Maradt még három ága."
Arra szaladt egy lány labdával. Feldobta a labdát magasra. Az éppen a kis fára esett, és - reccs! - letörte a felső ágát.
- Hát ez baj! - mondta a kislány, és elkomolyodott. Aztán megnyugtatta magát: - Á, ettől még nem hal meg a fa. Nő majd új ága.
Jött egy fiú az új bicskájával.
„No, mindjárt kipróbálom, fog-e az éle! - gondolta, és levágta a fa egyik maradék ágát."
- Jó élet bicskám van! - mondta.
A kis fa elszáradt. Arra jöttek a gyerekek, akik ültették. Azon tanakodtak, vajon miért pusztult el a kis fa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése